A sarki zöldséges

Zs.-nek parányi üzlete van az Imre utca sarkán, viszont tartozik hozzá egy kert is, ami teli van kínáló polcokkal. Ezek télen üresek, tavasztól őszig kinn gyűjtögetheti össze az ember, amit vásárolni szeretne. Lehet turkálni, válogat, kedvünkre. Zsuzsika elkötelezett egészség-megőrző. Zöldségei, gyümölcsi elsősorban hazaiak, ha lehet, bio-termesztésűek. Van egy kis polca benn az üzletben, ahol mindenféle egészséges dolgot is árul, lúgosító vizet, nyírfacukrot, kölest, hajdinát, kukoricalisztet és még tudnám sorolni.

Zs. legnagyobb erénye, hogy odafigyel a vásárlóira, rám is. Ha pl. leveszöldséget vásárolok, rákérdez, hogy petrezselyem nem kell-e? Persze hogy kell, csak nálam volt „áramszünet”. Arra is pontosan ráérez, mikor fogyott el otthon a tojásom. „ Tojást nem teszik vinni?” kérdez rám ilyenkor, én meg csak csapkodom a homlokom, hogy de jó hogy szólt.

Ja, és a zöldségesnél állandó recept-csere folyik. Ha veszek egy csokor medvehagymát, megkérdezi, hogy „ Mit tetszik belőle készíteni?” Erre én elmondom, cserébe kapok egy másik felhasználási ötletet. Ha nem egyedül vagyok éppen nála, a többi háziasszony is beszáll az ötlet-börzébe, pillanatok alatt recept-csere klubbá alakulunk, amíg valaki meg nem szakít.

Zs. vállalta magára a hajléktalanok elosztó szerepét is. Van két hajléktalanunk a közeli parkban. Az egyik díszmagyarba öltözött, a másik talán úttörőnek. Na most ha bármit szánunk nekik, azt Zsuzsikánál kell leadni, onnan ők biztosan megkapják.

Zs. állandóan rá akar szoktatni a Pi-vízre, mert félti az egészségemet, eddig még sikerült ellenállnom.

Nem tudom sikerült-e visszaadnom a hely hangulatát. Egy olyan jópofa gasztro-centrum, középpontban a zöldségekkel az egészséggel és a változatos étrenddel.