Őszi Születésnap

photo by Bence Farkasinszki

Egy esős őszi délutánon szülinapot ünnepeltünk a Csipetben. Ha a Helloweent nem is tartjuk jó magyar szokás szerint, de tököt minden gyerekes család farag. Túl jó mulatság ahhoz, hogy csak úgy kihagyjuk.

A szél úgy felerősödött, hogy a teraszon lehűtendő ételek tetejéről az alufóliának lába kelt. Vélhetően a villamosmegállóban landolt, remélhetően nem valakinek a fején. Elnézést kérünk érte. Az esőcseppek közben csendesen kopogtak kint a gangon.

photo by Bence Farkasinszki

Pezsgő, lufik, sós sütemények izzították a hangulatot, míg a vendégek megérkeztek. Az elmaradhatatlan szülinapi torta egy igazán különleges kuriózum. Lisztet egyáltalán nem tartalmaz, a fő alapanyaga darált dió. Nem tömény, inkább omlós, és a titkos fűszere a Whisky. Ünnepeltünk egy skót családapa volt :)

photo by Bence Farkasinszki

Az esemény állófogadás jellege miatt falatnyi szendvicsek készültek, olyan különleges hozzávalókkal, mint a gránátalma, búzacsíra, olajbogyó. Zöldségek-mártások tették az ízvilágot pikánsabbá.

photo by Bence Farkasinszki

A legizgalmasabb szendvicsnek az angol Black Pudding feltét ígérkezett. Magyarul ezt hívjuk véres hurkának. Ez az angoloknál annyiban tér el, hogy zsemlével készült, a bélből pedig átkerül a töltelék egy sütőformába, így válik a végén szépen szeletelhetővé.

photo by Bence Farkasinszki

Készült még ezen felül gyömbéres afrikai harcsa torma-mártással, töltött gombafejek citromos tejfölmártással, és megannyi könnyebben felismerhető falatka a bátortalanabbaknak.

A citromos tejfölmártás a mi családunkban tartármártás néven fut, holott semmi köze hozzá, mert olajat nem tartalmaz, gőz fölött kell a tojások sárgáját vízzel és citrommal habosra verni, és a végén a tejfölt hozzákeverni. Érdemes kipróbálni, mert nagyon finom, én nem olyan nehéz, mint az igazi majonéz.

photo by Bence Farkasinszki

A konyhában eközben szorgosan folyt az utángyártás.
A pettyes kukták sürögtek-forogtak, majd csendesen egy székre rogytak :)

CSIPET ELLA - KAPOR

Pedig biztosan vettem kaprot. Hová a manóba tudtam elpakolni? A hűtő 3 fiókjának egyikében sincs. A kosárban nem maradt. Vízbe nem tettem, különben itt állna az asztalon. Meg lehet persze enni a harcsapaprikást túrós csuszával kapor nélkül is, de nem az igazi.

Valami por hullik a konyhában, sárgás-fehér színű és…

- Hapci, hapci!- és igen prüszkölnöm kell tőle. Mi a csuda lehet ez?

Felnézek, mert fentről jön, az biztos. Csipet Ella fenn ül a konyhaszekrény tetején, halál nyugiban lóbázza a lábát és szórja ki a fehér borsomat a zacskóból.

- Hapci! – tüsszentek ismét – Szia Ella! Te mit csinálsz ott fönn?

- Hívtál. Illetve úgy éreztem a segítségemre van szükséged.

- Hát nem is tudom. Hapci! Nem hagynád ezt abba?

- Mit?

- Hogy szórod ki a borsomat?

- Ez a borsod? Olyan szép színe van, mint a virágpornak. Azt gondoltam, örömet szerzek vele neked.

- Persze, nagyon örülnék, ha virágpor lenne, de ez bors.

- Ó!!! Bocsánat. Na, akkor kell az a kapor, vagy sem?

- Attól függ, hogyan szeretnéd előteremteni?

- Hát, varázsolok neked.

- Nem, az annyira nem jó ötlet.

- Jó vagy nem jó, ha egyszer ottfelejtetted a zöldségesnél, amit vettél, akkor nem látok más megoldást.

- Ott felejtettem a zöldségesnél?

- Hááát, a paradicsomos zacskó alatt volt.

- És miért nem szóltál?

- Mert nem voltam ott. Csak láttam.

- Ismét kérdem, kérsz kaprot?

- Najó, kérek.

- Akkor maradj csendben egy kicsit.

- Hapci!

- Mondom, maradj csendben.

- Próbálok.

Azzal lekászálódik a szekrény tetejéről, előveszi a varázsfonalait, leül a konyha közepére a bors-szőnyegre, és mormol.

A mosogatóból szép nagy csokor kapor kezd kinőni, a csempék közül pedig, mik azok? Nem kukacok; gyalult tök-szeletek potyognak a munkaasztalra! Míg Csipet Ella elégedetten nyugtázza a szép kaprot, én azon kapom magam, hogy igyekszem észrevétlenül összegyűjteni a temérdek gyalult tök csíkot, de persze nem sikerül. Lebukom.

-         - Te mit szedsz? - kérdi Csipet Ella.

- Ha jól sejtem; gyalult tököt - mondom zavartan.

- És az hogy került ide?

Csipet Ella

- Szerintem te varázsoltad.

- Én? – kerekedik el a szeme.

- Teljesen úgy tűnik.

- Az lehetetlen.

- Itt van, vagy nincs?

- Mire gondoltál, miközben varázsoltam?

- Kapros tökfőzelékre - vallom be alig hallhatóan.

- Megint bele ütötted az orrodat.

- De hát én nem tudok varázsolni!

- Mégis mindig sikerül. Emlékezz a pontyokra.

- Emlékszem. Lehet azt elfelejteni?! De akkor is, én nem szólhatok bele.

- Ha nem szólhatnál bele, nem lennének itt a tökjeid.

- Az én tökjeim? Szépen vagyunk!

- Nem is én gondoltam rájuk!

- Jól van na, ezen ne veszekedjünk. Itt vannak, majd lesz belőlük finom tökfőzelék, kapor is van bőven, úgyhogy semmi vész.

- Azért én nem értem miért pont mindig velem történik ilyesmi. Ezért vagyok elfuserált tündér.

- Hopp! Valami eszembe jutott. Nem lehet, hogy csak túlérzékeny vagy? Érzékenyebb, mint a többiek? És az is megtörténik a varázslataid közben, amit nem te kívánsz, hanem bárki, aki ott van a közelben?

more...

- Bárki nem lehet, csak olyan, aki közel áll hozzám.

- Najó, van valaki otthon olyan, aki közel áll hozzád?

Csipet Ella-nem akarok hinni a szememnek, de elpirul…

- Hacsak nem a Varázsló Béla - mondja végül.

- Ló Béla?

- Varázsló Béla! Ha lehet, akkor együtt játszunk, meg gyakorolunk. Úgy értem varázsolni. Legutóbb, amikor pöttyös zebrára koncentráltam, sikerült egy rakás pityókás Zorbát varázsolnom. De nem kérdeztem meg, mire gondolt közben. Talán mégsem vagyok annyira elfuserálva? Most mennem kell. További szép napot! Sok szerencsét a harcsa paprikással meg a tökkel.

- Köszönöm. Sok szerencsét!