2013/02/14

Farsang


A cibere leves után néhány hasznos információ a farsangról:

A Farsang története
A farsang Vízkereszttől a húsvéti böjtig tart, tulajdonképpen egy nagy télbúcsúztató ünnepségsorozat. Csúcspontja az utolsó három nap. Ilyenkor rendezik a karneválokat Velencében és Rióban, itthon a mohácsi busójárás a legnagyobb farsangzáró esemény.  A farsangi jókedv, mulatság eredetileg pogány ünnep. A farsang lényege a tél temetése  és a tavasz eljövetelének ünneplése.  Az álarcok, mint maszkok és a felvonulás sok helyen a gonosz, rontó szellemek elriasztására, megtévesztésére szolgált, és a termékenységet is biztosította.


Neves napok
Farsangvasárnap, Farsanghétfő, Húshagyó Kedd, ezek a napok zárják le a farsangot. Farsangvasárnap (csonthagyó-vasárnap, sonkahagyó-vasárnap). A Farsanghétfőt húshagyó-hétfőnek, böjt-elő-hétfőnek is hívják. Az asszonyfarsang napja is ez, ilyenkor az asszonyok szórakozhattak a pincékben, mulathattak féri módra, ihattak korlátlanul. Egyes helyeken szokás volt, hogy a nők férfiruhába öltöznek, este pedig zenés-táncos macskabált tartottak, szigorúan csak nőknek.

Farsangi ételek
Piroska-vasárnapnak is nevezték egy piroska nevű kalács után. Tipikus étel volt a tyúkhúsleves és a töltött káposzta és megjelent a cibereleves is, mely már a közelgő böjt előhírnöke. Előre elkészített ételeket fogyasztottak: pogácsát, sonkát, fánkot. Húshagyó vagy madzaghagyó kedden kell elfogyasztani a madzagon lógó étkeket, a jó sonkákat, kolbászokat. Ilyenkor temetjük a farsangot és égetjük a szalmabábukat vagy koporsókat, hogy lezárjuk a farsangot és ezzel a telet. Farsangi ételek: kiadós húsételek, kocsonya, disznóhús, cibereleves, káposzta, farsangi fánk.



Ilyenkor csap össze Konc király és Cibere vajda. A Cibere vajda a böjti ételt a ciberét jelképezi, míg Konc király a farsangi időszakban sokat fogyasztott húsos, zsíros ételeket. Az összecsapás Vízkeresztkor és Húshagyó Kedden történt, előbbin Konc, utóbbin Cibere győzelmével végződött. Legjellemzőbb játék: lakodalom és kivégzés humoros előadása, valamint Konc király és Cibere vajda.

2013/02/05

A cibereleves (népmese)


Egyszer egy ember elment vendégségbe egy barátjához, s ott megkínálták ciberelevessel. Rettenetesen jólesett neki, s elhatározta, hogy ezután mindig ciberét főzet a feleségével. Csak attól félt, hogy amíg hazaér, elfelejti, s nem tudja megmondani a finom leves nevét a feleségének. Éppen ezért hazafelé egész úton mondogatta magában: 

- Cibere, cibere, cibere... 

Egyszer egy hídra ért, s benézett a híd alá, hogy lássa, mekkora a víz. Abban a pillanatban elfelejtette a leves nevét. Gondolta, beesett a vízbe, s ott kell megkeresnie, hogy újra eszébe jusson. 

Amint ott keresgélt a vízben, egyszer csak arra jött egy úr hatlovas hintóval. Megállott a hídon, és lekiáltott: 
- Mit keresel ott, hé?! 
- Ha tudná, az úr is keresné - válaszolta az ember. 

cibere - aszalt gyümölcsből, korpából főzött savanyú leves
Az úrnak sem kellett egyéb! Az gondolta, hogy ki tudja, milyen nagy kincset keres ez az ember? Hamar lefutott, beállott térdig a sárba, s könyökig matatott benne. 
Ott matattak vagy két órát, de nem találtak semmit. Az úr megunta, s mérges lett. 
-Én nem keresem többet, még ha a Dárius kincse is! Úgy összetapostuk ezt a sárt, hogy olyan, mint a cibere. 

- Ez az! Megtalálta! - kiáltotta az ember. 
Megköszönte, s azzal indult boldogan haza. 
Az urat pedig kicsi híja, hogy meg nem ütötte a guta.