Lassan vége a tavasznak

Amúgy is mindenki azt reklámozza, hogy „itt a nyár”. Rohanunk előre az időben, és örülünk, ha van mit várni, hogy végre bekövetkezzen. Mivel nálam minden a szezonalitás és a frissesség jegyében zajlik, pénteken találtam még egy utolsó köteg szép zöld spárgát a csarnokban, meg egy fej mosolygós, vékony levelű idei káposztát. Sosem tervezek előre, hogy mit fogok vásárolni, rábízom magamat a piaci forgatagra, és ami szembejön, abba szeretek bele. Tudom, hogy még nincs itt az ideje a friss földi paradicsomnak – hiszen a kertemben is még csak zölden forgatják a fejüket a napsugarak irányába – de a hosszú tél után nem lehet megállni, hogy bele ne kéredzkedjen a kosaramba egy-egy kiló paprika-paradicsom. A jégsalátára meg csak azért volt szükség, hogy kitámassza a többi kosárlakót, nehogy elguruljanak.

Aki még nem ismeri, feltétlenül keresse fel a Csarnok legjobb felvágottasát, én már évek óta a Szőkéhez járok, de csalódnom még sosem kellett benne, pedig általában hagyom magam rábeszélni bármire. Súlyos kosárkám mellé már kénytelen voltam kérni egy zacskót a bécsi virslinek meg a Serrano sonkának, aminek nem lehetett ellenállni. Még akadt egy szabad kezem így a hentestől (Józsi) kértem egy kis darált húst nehezéknek, nehogy kibillenjek az egyensúlyból. A darabka füstölt libamellet kóstolóba kaptam, mert tudja, hogy szeretem a szalonnát és remélhetőleg ettől az akciójától már kibírom hazáig, anélkül, hogy felvásárolnám a Csarnok többi részlegét is.

Régen a sashalmi piacon állt egy furgon, ahonnan lehetett vásárolni Cserpes tejtermékeket, fél éve felújították a piac területét, így az ilyen fajta mozgó-árus kereskedelem megszűnt. Öröm az ürömben, hogy így kérésre csütörtökönként házhoz jön Csaba és Viki – a Boci-mobil lelkes kis csapata -, és az utca népe a „Boci-boci tarka” hallatán szalad is a furgonhoz. Tej, tejföl kihúzva a bevásárló listáról.

Hazafelé azért még beugrottam a pékségbe kenyérért, és a közértbe mozarella sajtért. A péntek délutáni testedzést ezennel kipipálhattam, megvolt a tereptúra, a súlyemelés, és a szauna-jóga. Szerencsére amire még szükségem lett volna a hétvégi menühöz, az otthon lapult a kamrában, így csak le kellett akasztani egy csípős kolbászt, és egy füstölt szalonnát, ezt nem bízom a hentesre, inkább magam csinálom. 

Így született az első júniusi hétvégi menü:

• ·         Szombatra: friss lecsó virslivel és kolbásszal,
• ·     Vasárnapra: Előételnek mozarellás paradicsomos jégsaláta olasz saláta-öntettel, spárga krémleves spárgafejekkel és friss káposztából készült töltött káposzta.

Ebben a hőségben a desszert nem is lehetett volna más, mint jéghideg fagylalt. De mivel a fagyi tölcsérben finom, és a helyi parkban a kedvenc padomon kell elfogyasztani, ezért útra keltünk a cukrászdába. Kis séta kellett is, hogy az ebédet ledolgozzuk. Persze a fagylaltos pult előtti nagy tolongástól sosem lehet látni, hogy aznap éppen mi a kínálat, ezért amikor odaesem végre a pult elé - ahová a mögöttem állók préselnek oda - , az első fagylalt nevét mondom, amit éppen le tudok olvasni, mert különben felnégyel a várakozók sora. Ez a bevált módszer random-fagyi szerezésre.

Vasárnap este még Berci kutya is elégedett volt, a múlt hétről maradt zóna-adag marhapörkölttel és túrós csuszával. Kapott egy kis maradék ratatuille-t is, de azt nem kérte. Ha akarná se tudná letagadni, hogy magyar pásztor kutya.