A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mentőláda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mentőláda. Összes bejegyzés megjelenítése

2012/09/18

CSIPET ELLA - KIRÁNDULÁS 3.



Virágok, gyermekláncfű, csalán, üres mentőláda a csomagtartóban. A kocsi illatozik, mint egy rét. Nem megyek gyorsan, így jól látom az út mellett parkoló rendőrautót, és a neki támaszkodó rendőrt, aki Zénót meglátva, azonnal leint. Ella ilyenkor eltűnik, illetve mindenről értesül, de olyan, mintha ott sem lenne, és nem is látom. Meg más se.
- Jó napot kívánok, közúti ellenőrzés.
- Jó napot!
- Kérem a forgalmit, jogosítványt, személyi igazolványát - átnyújtom.
- Ez rendben is lenne. A zebra a magáé?
- Ja, hogy a zebra? Nem, csak elviszem egy darabon, hogy ne kelljen annyit gyalogolnia - a rendőr elég furcsán néz.
- Világos. Akkor még az elakadásjelzőt és a mentőládát ha megmutatná nekem a csomagtartóban!
- Természetesen - ugrom ki, és nyitom a csomagtartót.
- Jó nagy baleset mellett haladhattak el, ha ennyi kötszert kellett elhasználni - mondja a rendőr.
- Nem, nem baleset volt, ebbe akartuk tenni a pontyokat, de elúsztak - mondom szomorúan.
- Maga meg a Zebra?
- Nem, Ella és én.
- Ki az az Ella?
- Nos, Ella egy elfu… akarom mondani egy tün…. vagyis a barátnőm, egész biztosan az, csak nem mindig úgy alakulnak a dolgai, ahogy szeretné. Most is rengeteg gondunk volt ezekkel a halakkal, meg Zénóval.
- Zénóval?
- Igen, Zénó a zebra.
- Aki itt lakik a közelben?
- Nos, igen, azt hiszem.
- És ez a lelegelt rét itt a csomagtartóban?
- Gyógyfüvek. Teát készítek belőlük.
- Na, az magára fér. Aztán eleget igyon! Viszontlátásra.
- Minden jót!

Huh. Ez rosszabbul is elsülhetett volna.
- Tényleg a barátnőd vagyok? - kérdezi mellettem egy vékony hangocska, és most veszem csak észre, hogy Csipet Ella már megint ott feszít mellettem az ülésen.
- Fontos ez neked?
- Csak akkor, ha neked is az.
- Akkor, igen, azt hiszem. A barátnők nem tökéletesek. Néha elmondanak dolgokat másoknak, amiket nem kellene, de igyekeznek melléd állni, ha rászorulsz. Közben segítenek is, de nem mindig úgy, hogy az jól sül el. Szóval, szerintem te teljesíted ezeket a feltételeket.
- De a legfontosabbat nem mondtad.
- Mit?
- Hogy a barátnőket szeretik.
- Igazad van. Mindezekért és mindezek ellenére. Ettől olyan erős szövetség egy barátság.
- De jó, akkor én most egy elfuserált de szeretett tündér-barátnő vagyok.
- Ahogy mondod.
- Állj meg, itt kell kitennünk Zénót.
- Szia Zénó! Örülök, hogy találkoztunk, remélem hamar begyógyul a lábad.
- Sziasztok! Tudod Ella, csak fütyülj, ha kellek és jövök.
Csipet Ella
Azzal már ott sem volt. Eltűnt, mint szürke zebra a ködben. Illetve most, hogy beszélek róla beugrik, hogy volt benne egy kék csík, hátul, közvetlenül a fara felett. Genetikailag nem igazán lehetséges, hacsak nem egy kék cinkével keresztezték, de ennek igazán kicsi a lehetősége.

- Mondd Ella, vannak elfuserált tündér-zebrák is?
- Nincsenek - rázza a fejét határozottan Ella. - Egyáltalán nincsenek.
- Már azt hittem…
- Rosszul hitted.
Közben megérkezünk a csarnokhoz.
- Most itt hagylak, itt egyedül is boldogulsz. Csak ne költs oly sokat mint a múltkor, mert akkor nem marad vattacukorra, amit pedig nagyon szeretek.
- Rendben Ella, nem veszek túl sok mindent, csak mindenből egy „ csipet”-et.
Végre beveszem magam a csarnokba, ahogyan már reggel is terveztem.

Első fejezet vége.

2012/09/13

CSIPET ELLA - KIRÁNDULÁS 2.


Előveszi zsebéből a selyem-fonalait. Csipet Ellának nem varázspálcája van, hanem 7 selyem zsinórja, a szivárvány színeiben. Amikor varázsol, előbb koncentrál, aztán végighúzza a zsinórjait a földön, asztalon, vizen, akárhol, és aztán jön a varázslat, vagy általában a meglepetés. Már koncentrál is. Törökülésben ül a parton, a szeme csukva, szája alig mozog, de mormol valamit. Én is koncentrálok, a pontyfilére, amit készen szerettem volna megvásárolni a csarnokban.
Ebben a pillanatban mozdulnak a selyem-fonalak. És a patakból egy pici tó keletkezik, melyben nyüzsögnek a nem túl nagy pontyok. 


Egymásra nézünk, mindketten hitetlenkedve. Végül Ella szólal meg:
- Bele ütötted az orrodat?
- Én? Mibe?
- Hát a varázslatomba.
- Tudok én olyat?
- Azt hiszem. Talán. Mire gondoltál miközben dolgoztam?
- Hát…. pontyfilére, meg a csarnokra.
- Na tessék, te fuseráltad el! - mondja durcásan.
- Nincs itt semmi elfuserálva, pontosan pontyot szerettem volna.
- Én meg pisztrángot.
- Szerintem örüljünk annak, ami van. Különben is mit várhat az ember egy végállomástól? Legközelebb hamarabb kiszállunk. Mondjuk az utolsó előtti állomásnál. Ki tudod őket csiribízni a tóból? Nálam semmi erre alkalmas eszköz nincs.
- Egy vödröd csak akad a kocsiban.
- Nem hiszem. Ide nézz, van itt egy mentőláda. Kiszedem belőle, ami benne van és akkor ebbe tudjuk tenni a halakat.
- Hadd nézzem! - és tüzetesen megvizsgálja alulról és fölülről, belülről és kívülről. - Azt hiszem pont jó lesz.
- És vajon, hogy mennek bele a halak a dobozba?
- Azt bízd rám, menjél nyugodtan és szedjél egy kis gyermekláncfüvet.
- De semmi varázslat, ugye?
- Nem ígérhetek semmit.
- Nem kell megígérned, csak ne csináld. Rendben?
- Persze.
Csipet Ella

Már egy órája szedem az gyermekláncfüvet, meg a csalánt, az jó lesz levesnek. Aztán más virágokat is csokornak, majd az asztal közepére. Végül feltűnik Ella, és egy zebrát vezet az egyik kezével, másik kezében üresen himbálódzik az üres mentőláda.
- Jaj nekem - szakad ki belőlem. - Zebrára semmi receptem sincs. És most bele sem szólhattam, mert ott se voltam és még csak nem is gondoltam zebrára.
-Ő itt Zénó, mondja Ella és úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
- Jutka - mondom - örvendek! És hol vannak a halak?
- Elúsztak, amikor a tó visszaváltozott patakká. Zénó megpróbált nekem segíteni kihalászni őket, de végül rácsapódott a lábára a mentőláda és mire segítettem neki leszedni, már egy huncut hal sem volt sehol.

- És akkor most mi lesz a vacsora? - igazság szerint egy pillanatra Zénóra gondoltam, aztán elszégyelltem magam.
- Megyünk a csarnokba - mondja Ella könnyedén.
- És Zénóval mi lesz?
- Őt elvisszük egy darabon hazafelé, aztán kitesszük.
-Valóban? Egy autóstoppos zebra, aki Gödöllő környékén lakik.  Remélem, befér a kocsiba.
Ella bepattan mellém, az anyósülésre, Zénó valahogy hátra kerül, az ajtókat mindkét oldalon be lehet csukni, tehát benn van.

hamarosan folytatjuk...