CSIPET ELLA - KIRÁNDULÁS 2.

Előveszi zsebéből a selyem-fonalait. Csipet Ellának nem varázspálcája van, hanem 7 selyem zsinórja, a szivárvány színeiben. Amikor varázsol, előbb koncentrál, aztán végighúzza a zsinórjait a földön, asztalon, vizen, akárhol, és aztán jön a varázslat, vagy általában a meglepetés. Már koncentrál is. Törökülésben ül a parton, a szeme csukva, szája alig mozog, de mormol valamit. Én is koncentrálok, a pontyfilére, amit készen szerettem volna megvásárolni a csarnokban.

Ebben a pillanatban mozdulnak a selyem-fonalak. És a patakból egy pici tó keletkezik, melyben nyüzsögnek a nem túl nagy pontyok. 

Egymásra nézünk, mindketten hitetlenkedve. Végül Ella szólal meg:

- Bele ütötted az orrodat?

- Én? Mibe?

- Hát a varázslatomba.

- Tudok én olyat?

- Azt hiszem. Talán. Mire gondoltál miközben dolgoztam?

- Hát…. pontyfilére, meg a csarnokra.

- Na tessék, te fuseráltad el! - mondja durcásan.

- Nincs itt semmi elfuserálva, pontosan pontyot szerettem volna.

- Én meg pisztrángot.

- Szerintem örüljünk annak, ami van. Különben is mit várhat az ember egy végállomástól? Legközelebb hamarabb kiszállunk. Mondjuk az utolsó előtti állomásnál. Ki tudod őket csiribízni a tóból? Nálam semmi erre alkalmas eszköz nincs.

- Egy vödröd csak akad a kocsiban.

- Nem hiszem. Ide nézz, van itt egy mentőláda. Kiszedem belőle, ami benne van és akkor ebbe tudjuk tenni a halakat.

- Hadd nézzem! - és tüzetesen megvizsgálja alulról és fölülről, belülről és kívülről. - Azt hiszem pont jó lesz.

- És vajon, hogy mennek bele a halak a dobozba?

- Azt bízd rám, menjél nyugodtan és szedjél egy kis gyermekláncfüvet.

- De semmi varázslat, ugye?

- Nem ígérhetek semmit.

- Nem kell megígérned, csak ne csináld. Rendben?

- Persze.

Csipet Ella

Már egy órája szedem az gyermekláncfüvet, meg a csalánt, az jó lesz levesnek. Aztán más virágokat is csokornak, majd az asztal közepére. Végül feltűnik Ella, és egy zebrát vezet az egyik kezével, másik kezében üresen himbálódzik az üres mentőláda.

- Jaj nekem - szakad ki belőlem. - Zebrára semmi receptem sincs. És most bele sem szólhattam, mert ott se voltam és még csak nem is gondoltam zebrára.

-Ő itt Zénó, mondja Ella és úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

- Jutka - mondom - örvendek! És hol vannak a halak?

- Elúsztak, amikor a tó visszaváltozott patakká. Zénó megpróbált nekem segíteni kihalászni őket, de végül rácsapódott a lábára a mentőláda és mire segítettem neki leszedni, már egy huncut hal sem volt sehol.

- És akkor most mi lesz a vacsora? - igazság szerint egy pillanatra Zénóra gondoltam, aztán elszégyelltem magam.

- Megyünk a csarnokba - mondja Ella könnyedén.

- És Zénóval mi lesz?

- Őt elvisszük egy darabon hazafelé, aztán kitesszük.

-Valóban? Egy autóstoppos zebra, aki Gödöllő környékén lakik.  Remélem, befér a kocsiba.

Ella bepattan mellém, az anyósülésre, Zénó valahogy hátra kerül, az ajtókat mindkét oldalon be lehet csukni, tehát benn van.

hamarosan folytatjuk...