CSIPET ELLA - KIRÁNDULÁS 3.

Virágok, gyermekláncfű, csalán, üres mentőláda a csomagtartóban. A kocsi illatozik, mint egy rét. Nem megyek gyorsan, így jól látom az út mellett parkoló rendőrautót, és a neki támaszkodó rendőrt, aki Zénót meglátva, azonnal leint. Ella ilyenkor eltűnik, illetve mindenről értesül, de olyan, mintha ott sem lenne, és nem is látom. Meg más se.

- Jó napot kívánok, közúti ellenőrzés.

- Jó napot!

- Kérem a forgalmit, jogosítványt, személyi igazolványát - átnyújtom.

- Ez rendben is lenne. A zebra a magáé?

- Ja, hogy a zebra? Nem, csak elviszem egy darabon, hogy ne kelljen annyit gyalogolnia - a rendőr elég furcsán néz.

- Világos. Akkor még az elakadásjelzőt és a mentőládát ha megmutatná nekem a csomagtartóban!

- Természetesen - ugrom ki, és nyitom a csomagtartót.

- Jó nagy baleset mellett haladhattak el, ha ennyi kötszert kellett elhasználni - mondja a rendőr.

- Nem, nem baleset volt, ebbe akartuk tenni a pontyokat, de elúsztak - mondom szomorúan.

- Maga meg a Zebra?

- Nem, Ella és én.

- Ki az az Ella?

- Nos, Ella egy elfu… akarom mondani egy tün…. vagyis a barátnőm, egész biztosan az, csak nem mindig úgy alakulnak a dolgai, ahogy szeretné. Most is rengeteg gondunk volt ezekkel a halakkal, meg Zénóval.

- Zénóval?

- Igen, Zénó a zebra.

- Aki itt lakik a közelben?

- Nos, igen, azt hiszem.

- És ez a lelegelt rét itt a csomagtartóban?

- Gyógyfüvek. Teát készítek belőlük.

- Na, az magára fér. Aztán eleget igyon! Viszontlátásra.

- Minden jót!

Huh. Ez rosszabbul is elsülhetett volna.

- Tényleg a barátnőd vagyok? - kérdezi mellettem egy vékony hangocska, és most veszem csak észre, hogy Csipet Ella már megint ott feszít mellettem az ülésen.

- Fontos ez neked?

- Csak akkor, ha neked is az.

- Akkor, igen, azt hiszem. A barátnők nem tökéletesek. Néha elmondanak dolgokat másoknak, amiket nem kellene, de igyekeznek melléd állni, ha rászorulsz. Közben segítenek is, de nem mindig úgy, hogy az jól sül el. Szóval, szerintem te teljesíted ezeket a feltételeket.

- De a legfontosabbat nem mondtad.

- Mit?

- Hogy a barátnőket szeretik.

- Igazad van. Mindezekért és mindezek ellenére. Ettől olyan erős szövetség egy barátság.

- De jó, akkor én most egy elfuserált de szeretett tündér-barátnő vagyok.

- Ahogy mondod.

- Állj meg, itt kell kitennünk Zénót.

- Szia Zénó! Örülök, hogy találkoztunk, remélem hamar begyógyul a lábad.

- Sziasztok! Tudod Ella, csak fütyülj, ha kellek és jövök.

Csipet Ella

Azzal már ott sem volt. Eltűnt, mint szürke zebra a ködben. Illetve most, hogy beszélek róla beugrik, hogy volt benne egy kék csík, hátul, közvetlenül a fara felett. Genetikailag nem igazán lehetséges, hacsak nem egy kék cinkével keresztezték, de ennek igazán kicsi a lehetősége.

- Mondd Ella, vannak elfuserált tündér-zebrák is?

- Nincsenek - rázza a fejét határozottan Ella. - Egyáltalán nincsenek.

- Már azt hittem…

- Rosszul hitted.

Közben megérkezünk a csarnokhoz.

- Most itt hagylak, itt egyedül is boldogulsz. Csak ne költs oly sokat mint a múltkor, mert akkor nem marad vattacukorra, amit pedig nagyon szeretek.

- Rendben Ella, nem veszek túl sok mindent, csak mindenből egy „ csipet”-et.

Végre beveszem magam a csarnokba, ahogyan már reggel is terveztem.

Első fejezet vége.