A cibereleves (népmese)

Egyszer egy ember elment vendégségbe egy barátjához, s ott megkínálták ciberelevessel. Rettenetesen jólesett neki, s elhatározta, hogy ezután mindig ciberét főzet a feleségével. Csak attól félt, hogy amíg hazaér, elfelejti, s nem tudja megmondani a finom leves nevét a feleségének. Éppen ezért hazafelé egész úton mondogatta magában: 

- Cibere, cibere, cibere... 

Egyszer egy hídra ért, s benézett a híd alá, hogy lássa, mekkora a víz. Abban a pillanatban elfelejtette a leves nevét. Gondolta, beesett a vízbe, s ott kell megkeresnie, hogy újra eszébe jusson. 

Amint ott keresgélt a vízben, egyszer csak arra jött egy úr hatlovas hintóval. Megállott a hídon, és lekiáltott: 

- Mit keresel ott, hé?! 

- Ha tudná, az úr is keresné - válaszolta az ember. 

cibere - aszalt gyümölcsből, korpából főzött savanyú leves

Az úrnak sem kellett egyéb! Az gondolta, hogy ki tudja, milyen nagy kincset keres ez az ember? Hamar lefutott, beállott térdig a sárba, s könyökig matatott benne. 

Ott matattak vagy két órát, de nem találtak semmit. Az úr megunta, s mérges lett. 

-Én nem keresem többet, még ha a Dárius kincse is! Úgy összetapostuk ezt a sárt, hogy olyan, mint a cibere. 

- Ez az! Megtalálta! - kiáltotta az ember. 

Megköszönte, s azzal indult boldogan haza. 

Az urat pedig kicsi híja, hogy meg nem ütötte a guta.